Nem lesz könnyű, iszonyú nehéz lesz. Minden nap meg kell küzdenünk, de én erre vágyom, mert akarlak téged mindenestül, örökre, együtt, minden nap.
Nem sok mindenben értettek egyet. Tulajdonképpen semmiben. Állandóan veszekedtek, minden nap sértegették egymást. De a nézeteltéréseik dacára egy dolog közös volt bennük: imádták egymást.
A nyári kalandok többféle okból érnek véget, de mindent összevetve egy dolog közös bennük: hullócsillagok, fenséges, megismételhetetlen pillanatok, az örökkévalóság felvillanása, mely egy perc alatt elillan.
Az igazi szerelem felemel, és mindig többre sarkall. Lángra lobbantja szívünket, és békét teremt az elménkben. Te ezt tetted velem, és remélem, én is ezt tettem veled.
Már nem vagyok szomorú, mert tudom, hogy ez igazi szerelem volt. És ha egyszer a távoli jövőben találkozunk az új életünkben, boldogan fogok rád mosolyogni, és majd eszembe jut, hogyan hevertünk a fák alatt, miközben megtanultunk szeretni!
Egyszer már elveszítettelek. Azt hiszem, még egyszer is meg tudom tenni, ha ez tényleg az, amit szeretnél.
Semmi nem múlik el, minden megmarad, bár a test lomha, fáradt, elnyűtt, régi tüzek parazsa még mindig benne ég, és újra lángra kél.
Ahová a tudomány nem ér el, ott van Isten.
Tudod, hogy szeretnék neked megadni mindent, de nem lehet, mert üres vagyok.
Tudod, szerelem voltál neki első látásra. Mikor rólad beszélt, óva intettem. Azt mondtam, hogy nehéz lenne, hogy lehetetlenség. Azt tanácsoltam, hogy hagyja, és tudod mit mondott? Nem hagy ki valamit, ami remek lehet, csak mert egyszerre nehéz is. Ha rám hallgatott volna, a legcsodásabb dolgot hagyta volna ki.
A zene hatalmas dolog. Egy dal megváltoztatja a kedved, emléket teremt, megváltoztathatja az életedet.
Nem szerelembe lépsz, hanem szerelembe esel! Eszelősen. Tudod milyen az, amikor frankón belezúgsz valakibe? Tudod? Hát szószerint beledöglesz, mérgező, halálos.
Ha szeretünk valakit, azt az embert a hibáival együtt szeressük. Meg kell tudni bocsátani.
A szerelem az egyetlen, amiben muszáj hinni.
Fogtam egy csokrot, letettem egy vadidegen ajtaja előtt és odaírtam, hogy valaki szeret. Aztán megijedtem, mi van, ha az a valaki rájön, hogy én vagyok. Akarná-e, hogy én szeressem?
A szerelmet nem lehet magyarázni. Amit az ész lát, a szívnek nem fáj.
Éljen az első szerelem! Csupa derű, csupa szenvedély, és semmi köze a valósághoz.
Ne tervezgess! Olyan rövid az élet. Ne álmodozz örökké, menj és cselekedj!
A valódi életben a holtak nem szólnak hozzánk, és a szerelem nem erősebb a bosszúnál. Ahol mi élünk, ott nincsenek oly erős barátságok, amelyekben minden megbocsáttatik.
Évekig abban a hitben élt, hogy végül a szerelem és az igazság diadalmaskodni fog, de boldog beteljesülés csak a mesében létezik.
Ha nem tudod, ki is vagy, ne másokat okolj, amiért elfeledted. Ha emlékezni akarsz, mindig másokban kutatsz. Ha emlékezni akarsz, menekülsz önmagad elől, de hiába, mert mindig ugyanott találod majd magad. Az emlékezéshez kell egy támpont, de azt neked kell felismerned.
A szerelem emléke olyan édes, hogy ha elszakítanak tőle, könnyen önmagunkat is elveszíthetjük. Elfelejthetjük, kik is voltunk, és olyankor legtöbben gyermeki énjüket próbálják felidézni.
Vajon mindenki megérdemli, hogy boldog legyen? Vagy mindenki csak annyira lehet boldog, amennyire megérdemli?
Bárkit megölhet az, aki szeret. Van, aki egy pillantásával teszi, vannak, akik ostoba szavakkal, de amíg a gyávák csókokkal ölnek, addig a bátrak karddal támadnak. Van, akinek a kezét a vágy vezeti, és van, akinek a kezét a pénz. Létezik nagyon hosszú szerelem, és van egészen rövid. Van, aki feladja, és van, aki veszít.
Vannak szerelmek, melyeket csak a bosszú táplál. Vannak szerelmek, melyeket csak a távolság éltet. És vannak szerelmek, melyeket csak a könnyek erősíthetnek. Ne bánd, Ezel! Ne fájjon! Ezt így kell elfogadni. Vannak szerelmek, amelyek nem teljesülhetnek be. A miénk egy ilyen szerelem volt.
A szerelem ugyanolyan, mint a gyűlölet. Bármit teszel, nem tudsz szabadulni tőle.
Minden, ami történik, már eldőlt, és onnan nézve, ahol most állok, minden egy kerek egésznek tűnik körülöttem. Nem tudok tőle szabadulni, de teljesen a parancsának sem tudom alávetni magam.
Aki bizonytalan, a szerelemben is bizonytalan. Így azt soha nem leli meg.
Ha a bűnöd az, hogy mindhalálig szerettél, a büntetésed az lesz, hogy azután is az ő nevét kell kiáltanod.
Aztán jöttél (...) te. Te nem olyannak láttál. Azelőtt még soha senki nem éreztette velem azt, hogy elég vagyok. Te vagy az első, és most már én is elhiszem.
Furcsa, több ezer emberrel találkozunk és egyik sem fog meg igazán. Aztán megismerünk valakit, aki megváltoztatja az életünket. Örökre.
Boldognak érzem magam. Minden tökéletes. Ahogy a fény megvilágítja az arcodat, vagy az ablakon beáramlik a szellő. Nem érdekel, ha több ezer ilyen pillanatom lesz még, vagy csak ez az egy, mert nem számít. Igen, így van, mert most ez a pillanat csak az enyém.
A telefon célja a kapcsolattartás megkönnyítése, ehhez képest mi mindent csak megnehezítünk vele.
Épphogy nincs telihold. Amikor Rennel vagyok, épp így érzek. Bármennyire is szeretem, mellette sem lehetek teljes.
Ha egyszer elszakad a fonál, ami összeköt minket, nem marad már senki, aki megmenthetne, ha elveszek.
Ha elárul valaki, akit szeretsz, az nem múlik el nyomtalanul.
Az ember társas lény, nem jó neki, ha egymaga van.
Szeretnék mélyen a szemedbe nézni és mesélni neked mindenféléről. Hiszen amikor valaki más arcát fürkészed, az olyan, mint mikor saját magadat vizsgálod. Ha félrenézel, azt jelenti, vesztettél. És én nem akarok veszíteni.
Az már lényeges, ha valamit önzetlenül teszünk a másikért.
Mióta elment, úgy érzem, mintha álom és valóság között lebegnék.
Vársz egy vonatra. Egy vonatra, ami elvisz messze. Reméled, hogy oda visz, ahova akarod. Nem tudhatod biztosan, de nem is fontos. Miért nem fontos? A válasz: mert ott is együtt leszünk.
