Az ember egyszer csak rádöbben,hogy vége,végleg.Nincs visszaút érzi az ember.És ekkor jön el a pillanat,mikor felidézzük,hogy is kezdődött,majd rájövünk,hogy már jóval azelőtt,mint gondoltuk volna.Az emberben ekkor tudatosul,hogy minden csak egyszer történik meg és bármennyire szeretnénk,ugyanaz az érzés már soha nem lesz meg.Soha többet nem érezzük magunkat három méterrel a felhők felett.
Néha a legjobb mód, hogy megszerezd valaki figyelmét, az, hogy te már nem adod nekik a tiedet.
Vajon a szerelemtől hülyül el az ember, vagy csak a hülyék lesznek szerelmesek?
Egy napon el kell veszíteni azt, akit szeretünk. Aki ezt nem bírja el, azért nem kár, mert nem egész ember.
Ha tudod mondd meg ki vagyok?Te nem ismersz csak egy árnyékot belőlem,csak egy darabot,egyedül maradok!
El kellett veszítenem, hogy megértsem: a visszaszerzett kincsek íze édesebb, mint a legédesebb méz.
Lehetetlen még egyszer megszeretni azt, amiből igazán kiszeretett az ember.
Ilyen az ember: sohasem látja helyesen a sorsát, míg az ellenkezőjét is meg nem tapasztalja, és csak azt tudja igazán értékelni, ami elveszett.
Kedves múlt! Köszönöm a leckéket, amiket kaptam tőled. Köszönöm, hogy ezek által felnőhettem, megtanulhattam, megtapasztalhattam mindent, ami jobbá tett. Köszönöm mindazt a szenvedést, amiket kiszabtál nekem, és nem engedted, hogy elsodródjak. Köszönöm, hogy erőt adtál folytatni, és meglátni mindazt, ami fontos nekem. Köszönöm, hogy minden rosszat megmutattál, a szomorú, keserű embereket, az aljas világot, és nem hagytad, hogy én is részévé váljak. Köszönöm, hogy most esélyt adsz továbblépni. Kedves jövő...készen állok!
Nem értem, miért engedi meg az Isten, hogy találkozzunk, ha aztán nem engedi, hogy együtt legyünk.
Ha a férfi többé-kevésbé mindig csalódik a nőben, az azért van, mert megfeledkezik arról, hogy nem egészen ugyanazon a nyelven beszélnek, s hogy a szavaknak, kivált az érzelmi kérdésekben, számukra más-más súlyuk és más-más értelmük van.
Egy szív nem szakadhat meg, ha elveszít valakit, csak fájhat. Örökkön-örökké fájhat.
S mi van, ha feltesszük magunknak a kérdést, és azt a választ kapjuk, amit reméltünk? Hát, ott kezdődik a boldogság.
Ha csak egy órát élnél még, és csak egy telefonra lenne lehetőséged, kit hívnál fel, és mit mondanál neki? Na, és mire vársz még?
Igen összetörtél...de többé már nem hiszek neked:)
Ha problémáid vannak azzal a varázslatos szóval, hogy "Szeretlek", csak oldd meg őket.
Röviden hangzik a törvény, mely eléd van adva: szeress és tégy, amit akarsz!
Egy embert szeretni azt jelenti, hogy olyannak látjuk, amilyennek Isten gondolta.
Ölelj, ölelj még! Karjaid számomra a Világmindenség határát jelentik.
Garantáltan lesznek nehéz időszakok, és garantáltan lesz olyan, hogy egyikőnk vagy mindketten ki akarunk szállni. De garantálom, hogy ha nem kérem, hogy légy az enyém, azt életem végéig bánni fogom, mert a szívem mélyén érezem, hogy te vagy az igazi!
Nem akartam beléd szeretni, és nem hiszem, hogy te is akartad volna. De amikor találkoztunk, mindketten éreztük, hogy nem tudunk tenni semmit az ellen, ami velünk történik. Egymásba szerettünk, minden különbözőségünk ellenére, és ezzel valami ritka és gyönyörű jött létre. Az én számomra az ilyen szerelem egyszer adatik meg az életben, ezért vésődött minden pillanata egyformán az emlékezetembe, s ezért nem feledem soha egyetlen másodpercét sem...
Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak azt mondanám neked, hogy szeretlek és nem tenném hozzá ostobán, hogy hiszen tudod.
Az életben az ember sokszor lesz szerelmes, de csak egyszer lesz igazán szerelmes! És ennek az igaz szerelemnek minden porcikája tökéletesen lesz megalkotva, különben nem lenne az igaz szerelem.
A szerelem olyan, mint egy kád forró víz – nyakig elmerülsz benne, aztán szép lassan kihűl.
A nő hazája az az ország, ahol szerelmes.
Akkor hozod ki a legjobbat másokból, ha magadból is a legjobbat adod.
Néha csak azért kell egyedül lennünk, hogy hiányozzon számunkra valaki, és ismét szerelmesek lehessünk belé.
Minden egyes nap, amit nélküle töltök el, fájdalmas, de az a tudat vigasztal, hogy egyszer majd el fog múlni ez az érzés, és azután még azt is elfogom felejteni, hogy valaha is szerettem őt.
A lány találkozik a fiúval. A lány beszél önmagáról, a fiú beszél önmagáról és mindegyik beleszeret önmagába….és ez lesz a szerelem- házasság.
Eddig sohasem éreztem, amit most érzek. Eddig sohasem féltem, hogy mi lesz, ha mégsem kellek. Most félek! Most akarom, hogy kelljek...
A nő ereje csak akkora, amekkora boldogtalansággal szerelmesét bünteti.
A szerelem olyan, mint a ragályos betegség: minél jobban félünk tőle, annál inkább hajlunk rá.
Aki nem szereti a haragodat, az gyűlölni fogja a mosolyodat is.
Egyszer egy napon, megfogod kérdezni tőlem, mi fontosabb nekem, te, vagy az életem? Azt fogom válaszolni, hogy az életem! És te elfogsz menni tőlem anélkül, hogy tudnád, hogy te vagy az életem!
A sors talán azt akarja, hogy sok nem megfelelő emberrel találkozz mielőtt megismered az igazit, hogy mikor ez megtörténik igazán hálás legyél érte.
A mennyben 1000 év egy pillanat, viszont a pokolban egy pillanat is örökkévaló szenvedés! Veled a mennyben érzem magam, nélküled a pokolban!
A tudata egyedül úgy volt képes elviselni a szenvedést, ha kikapcsolta az érzéseit, így a nő minden érzelmét elveszítette.
Aztán egy szép napon arra ébredek, hogy nem ő jár a fejemben, és rájövök, hogy túl vagyok a nehezén. A szívem súlyos sebet kapott, de majd begyógyul, és akkor majd újra tudok örülni az élet szépségeinek. Történt már velem ilyen, és fog is még történni, ebben biztos vagyok. Ha valaki elmegy, az azért van, mert jönni fog helyette valaki más - és újra rám talál a szerelem.
Ha egyszer úgy döntöttél, hogy megteszed, tedd meg, és vállald a következményeket.
.
