2012. augusztus 12., vasárnap

You&Me


Azt akarom, hogy tudd ; ha az égiek akarják, akkor sem választhatnak el tőled. 
Sose hidd el, hogy nem érdemled meg, amit akarsz.
Az élet zene nélkül olyan, mint a szív dobogás nélkül...
Ha fáj képzeld mindig mások helyébe magad,
mert bizony másoknak is fáj!
 
Tudod ki az igazán fontos számodra?
Aki egy nap alatt 3× eszedbe jut és minden gondolat iránta tovább tart 1 percnél ...
Ha meghalnék, mit tenne a világ?
Ha elmúlnék, mint egy letépett virág?

Hiányoznék én bárkinek is egyszer?

Mondaná valaki ? "Pedig én szerettem"!...
A táncban nincsenek szabályok. Ha igazán érzed a zenét, nem csinálhatod rosszul.
Egy csók mindig  erényes; egy szó, mely a csókról beszél, mindig szemérmetlen.
A magányra nem az ellenségei ítélik az embert, hanem a barátai.
Úgy gondolom, félek boldoggá válni, mert akárhányszor túl boldoggá váltam eddig, valami rossz mindig történt..
Belőlem egy van ez itt original...Néz már magadban veled ki mit csinál.Ja tudom neked IDŐ kell még rá jössz. De gondolkodj baby mielőtt rám köpsz!!!
 Néha a nők képesek elhitetni magukkal , hogy állati rondák.
Remélem emlékké válok majd idővel és a múltad leszek, ha akarod, ha eszedbe jutok majd, ha eszedbe jut a mosolyom, néhány kedves szavam, az érintésem... Ez leszek én: egy megfakult emlékkép, mely rád nevet. Múlt leszek, mert a jövőd nem lehettem...
Reggel a hideg, párás ködben álltam egy kopasz fa alatt, és merengtem a csendben... Gondolataim együtt gomolyogtak leheletemmel, könnyeim összefolytak néhány magányos esőcseppel... Annyira vágytam ott utánad... Úgy éreztem, megöl ez a mérhetetlen bánat... Sose gondoltam, hogy ez ennyire fájhat.
Hallotta távolodni a lépéseket, hallotta halkulni a zörgést, és nem fordult arra, hogy utánanézzen. Minek? Nem szabad utánanézni annak, ami elmegy. Az időnek, az életnek, az embereknek. Nem szabad. Elmennek úgyis, ha eljött az idő. És az ember egyedül marad...
Ülök és nézegetek rólad egy képet, s közben felidézek egy régi emléket. Könnyeim mögül látom az arcodat, szívem fáj, tisztán hallom a hangodat...
Már nem születik mese abból, ha látlak, csak néma nevetés, hogy miért volt nekem sok, ami vagy - most meg kevés...

A kapcsolatok olyanok, mint az üvegek: néha jobb, ha összetörve hagyjuk ahelyett, hogy újra megsebeznénk magunkat, miközben próbáljuk újra összerakni.
Egyedül állt. Ott, a magánnyal. Nem nézett rám. A fejét lehajtotta, majd elment, visszanézett, mosolygott, és kisétált. Kisétált mindenből, ami vele kapcsolatos... De ezzel együtt az életemből is.
Te voltál a mester, ki tanított szeretni,
légy újra mester, s taníts meg feledni.
A gyomrod görcsben áll s napokig nem aszol, rájössz:
a legkeményebben mindig a leggyengébb harcol.

Rádöbbensz, van szabadulás és kárhozat:

aki mosolyog a képen, mindig az az áldozat...

Vannak dacos ajkak, mik soha nem beszélnek, de reggel a könnyes párnák mindent elmesélnek...
Megadtam az esélyt ezerszer, hidd el, de aztán rájöttem, nincs kivétel, mától már mindegyik ugyan olyan. A szívemet messzire eldobtam, hogy ne találja meg senki sem... Szerelem? Ezt a szót nem ismerem...

Ülök a sarokban, érzem, hogy vérzek,
   
Sajnálom, Kicsim, bocsáss meg, kérlek...
Ott leszek az esküvődön gyászban, feketében, meghúzódva a templom egyik szegletében. Ott állok majd szomorúan, bús halovány arccal, ott hallgatom, mikor a pap összead majd azzal. Ott zokogok fájó szívvel, leborulva térdre. Ott lesz a te esküvődön szívem temetése.
Ha az ember odaadja valakinek a szívét, és az a valaki meghal, akkor magával viszi a szívünket. Az ember meg itt marad, lyukkal a mellkasában, és ezt a lyukat nem tudja semmivel sem kitölteni.
Az a baj, hogy valaki felnőtt létére is gyerek marad és azt hiszi, hogy ez az egész szerelem csak egy játék. Felfújja a lufit és végül elengedi, és úgy gondolja, van másik, amit fel tud fújni, hisz csak egy lufi. Mit számít, ha elrepül...

 Mikor kellettem mindig ott voltam, mikor te kellettél állhattam a sorban.. 
Hiába mondják, hogy ne a szívedre hallgass, hanem az eszedre, mert ha egy csepp eszed van, akkor a szívedre hallgatsz.
 
Remélem gyszer nekem is lesz valakim.
Mint Obi van Kenobinak, Anakin.
 ...

2012. augusztus 10., péntek

New.


Tudod Malacka, van úgy, hogy valaki nagyon törődik a másikkal. Azt hiszem, ezt hívják szeretetnek.

Ő akkor is érti mi a bajom, mikor úgy teszek mintha nem is lenne!

Mondd azt, hogy sohase féljek. Mondd azt, a tűz el nem éget.

Ne félj attól, hogy hibákat követsz majd el! Ne félj a botladozástól vagy a zuhanástól! Sokszor éppen az jelenti számunkra a legnagyobb örömöt, amitől a legjobban félünk. Talán mindent megkapsz majd, amire vágytál, talán olyasmiket is, amikről álmodni sem mertél. Ki tudja, kit hová sodor az élet.. az út hosszú, de végülis maga az utazás a cél.

Az idő igazán furcsa dolog. Be tud gyógyítani bármilyen sebet, akár jól látható helyen van, akár a lelked mélyén vérzik; ugyanakkor össze tud törni lényegében bármit: barátságot, kapcsolatot, embereket.

Nélküled nem éri meg várni a holnapra, és ha te nem vagy, nincs értelme emlékezni a tegnapra.

A szerelem és a boldogság nem azért van ingyen, mert nem ér semmit, hanem azért, mert megfizethetetlen.

Tudod mi a különbség az ígéretek és az emlékek között? Az ígéreteket mi törjük meg, míg az emlékek minket.

Ahogy vannak olyan dolgok, amiket nem akarunk hogy megtörténjenek, de valahogy el kell fogadnunk, ugyanúgy vannak olyan emberek, akik nélkül nem tudunk élni, de mégis el kell őket engednünk...

Nem számít miért és hányszor kritizálnak mások, a legjobb bosszú amit tehetsz az, ha bebizonyítod nekik, hogy tévedtek!


Akinek barátai vannak, az nem lehet felesleges ember.

Gondoltál már rá, hogy vajon hány ember akarja, hogy észrevedd? De te nem teszed, mert annyira el vagy azzal foglalva, hogy téged vegyen észre valaki, aki sosem fog.


Néha olyan jó lenne tudni, hogy ki, mikor és mennyit gondol rád..


Akkor lépett be az életembe amikor a legkevésbé számítottam rá.

Ha majd találkozol a boldogsággal, kérd meg, hogy engem is keressen fel, s azt is mondd, hogy nélküled ne jöjjön el!

Néha egyszerűen csak tovább kell majd lépned, ha valami rossz történik. Ez egy fejezet lesz a múltadban, de vigyázz! A könyvet sose zárd be. Csak lapozz tovább :)

Bárki bármit mond, a legszebb, legigazibb szerelem az, amikor egy személyben megtalálod a barátot, aki sosem hagy cserben és lehet vele nevetni; a testvért, aki megvéd Téged, ha kell; és a szülőt, aki bár néha kicsit leszid, mégis Te vagy a szeme fénye :)

Nem érdekel, hogyan és miért jöttél az életembe, csak az volt a fontos, hogy jöttél. Nem emlékszem már, mi mindenben vétkeztem, de arra igen, mit tettem helyesen. Emlékszem rád. Te adtál értelmet az életemnek, te tetted különlegessé.

Pont annak sose leszel elég jó, akinek mindennél jobban szeretnél megfelelni.

Az álmaink olyanok, mint a pillangók: némelyik törékeny, van olyan, ami elszáll és van, ami megmarad, vannak kisebbek és nagyobbak; de a maga módján mindegyik gyönyörű. :)

A madarak mindig énekelnek egy-egy nagyobb vihar után. De mi van velünk? Mi miért nem tudunk örülni annak, amink van?

Tudod, különlegesnek lenni egy dolog, míg fontosnak lenni már egészen más. ‘Különleges’ az a valaki, akit sosem fogsz elfelejteni az életed során. ‘Fontos’ pedig az, akire egész életedben szükséged lesz. Az élet pont attól olyan nehéz, hogy az esetek többségében ez a két személy nem ugyanaz.. viszont arra, hogy ki különleges, és ki fontos, sokszor csak túl későn döbbenünk rá.

Forrás: http://www.facebook.com/WonderOfCartoons