Bárhová is mész, az ég mindenütt ugyanolyan kék.

Megfogni egy másik ember kezét ártatlan mozdulatnak, semmiségnek tűnhet, de valójában sokkal többet jelent annál. Az ember számára a kezei a legalapvetőbb eszközök: a segítségükkel alkotsz, érintesz, vagy épp ha kell, fegyverként használod őket. Egy másik ember kezét önként, mindenféle kényszer nélkül megszorítani annyit jelent, hogy arra a kis időre, míg vele vagy, nem hagyod Őt egyedül - összetartoztok. Még ha csak pár percre is, de addig sem kell a világ gondjaival egyes-egyedül szembenéznie, hiszen van vele valaki, aki segít neki ebben.. ott vagy neki 

Azt hiszem, álmaink férfijába mindig első látásra beleszeretünk, bár az eszünk azt súgja, hogy hibát követünk el. És elkezdünk harcolni az ösztöneikkel, de nem akarjuk ám igazán legyőzni őket. Aztán egyszer csak elérkezik a pillanat, amikor megadjuk magunkat az érzéseinknek.

Ahhoz, hogy teljesen át tudjam adni magam, el kellett felejtenem a sebeket, amelyeket más férfiak ejtettek rajtam.

Várni. Ez volt az első lecke, amit megtanultam a szerelemről. A nap iszonyú lassan vánszorog, ezer tervet szősz, előre elképzeled az összes lehetséges párbeszédet, különböző fogadalmakat teszel, megígéred magadnak, hogy megváltozol - miközben egyre csak várod, epekedve és nyugtalanul, míg meg nem érkezik.

Merőben véletlen találkozások - Olykor jelentősebbé válnak az ember számára, mint amelyekre hosszan, gondosan kitervelt módon készülődött

A boldogság olykor könnycseppekben mérhető. Egy könnycsepp egy csók, két könnycsepp egy ölelés, három könnycsepp egy szó, melytől sírni kezdesz, miközben mosolyra biggyeszted a szád. Várom az első könnycseppem.

...és megcsókoltam Őt, ott, az utca közepén. Az egész világ ott volt körülöttünk, de ez akkor semmit nem számított, az idő tényleg megállt arra a kis időre. Hiszem, hogy mindenkinek van olyan pillanata, amelyről azt szeretné, ha örökké tartana - ha választhatnék, az enyém bizony ez lenne.

Ha két ember igazán fontos egymás számára, akkor a világ többi része megszűnik létezni. Ha veled vagyok, én pontosan ezt érzem.

Néha úgy érzi az ember, hogy túl gyorsan peregnek a dolgok körülötte. Annyira el vagyunk foglalva azzal, hogy előre tekintsünk, hogy meg sem állunk élvezni a pillanatot. Egyik nap suhan el a másik után. Az egész élet egy masszává mosódik össze. És gyakran valami nagy sorscsapás kell ahhoz, hogy a jelenre figyeljünk. Akkor aztán fölébredünk, és rájövünk, milyen marhaságokat csináltunk. De már késő, a kocka el van vetve.

Az a lány akarok lenni akit félsz elvesziteni,a lány aki nélkül nem tudsz élni,a lány akire mindig gondolsz és akit örökké szeretni fogsz.

"Mivel szegény vagyok, álmom van csupán.Álmaim lábad elé szórtam,finoman lépj mert álmaimon gázolsz.."

Az idő eljött,a közös perceinknek vége úgy omlott szét mint a kártyavár a szélben.

Ha neked igy jó,nekem meg főleg..magamnak suttogom: többet néztem ki belőled..:/

Tudod az a baj az emberekkel hogy akkor kezdenek kapálozni valami után amikor már végleg  elveszetették azt!

Mikor egyedül vagyok, azt kívánom bárcsak te keresnél telefonon, Azt mondanád; vissza akarsz kapni engem - de sohasem hívsz és én annyira bolondnak érzem magam..

Volt egy lány,aki tudta hogyan lehet boldog akkor is ha szomorú volt!

Hidd el én olyan hálás vagyok a sorsnak hogy minket összehozott, és megmutatta a lényeget:vannak még igazi seggfejek ;)

Megtanulhatnék ugy élni mint a nagyok,de legbelül akkor is még egy gyerek vagyok:)

Fiú:Szeretlek!

Lány:Van kutyád?

Fiú:Igen van,miért?

Lány:Akkor azt etesd!!

A leginkább elvesztegetett nap az amikor nem nevettél.

Megtisztel az irigységed,de sajnos nem tudom viszonozni;)

Vagy szorítsd meg erősen,vagy engedd el a kezem,de arra kérlek Téged:Többé már ne játssz velem...  

Az emberek nem mindig azért sírnak mert gyengék,hanem azért mert túl sokáig maradtak erősek.

Ahhoz hogy egy nő ragyogjon egy olyan férfi kell aki ragyogtatja őt.

Jobban szeretem ha mindenki utál,mintha színészkednem kell bárki szeretetéért.

Senki sem érdemli meg a könnyeidet,mert aki megérdemli,az nem fog sírásra késztetni:)

Felkelsz és arcodra egy mosolyt festesz,hisz ez is kell a mindennapos jellemedhez!

Miért küzdjek olyanért aki folyton csak bánt?Aki akkor sincs velem amikor a legnagyobb szükségem lenne rá?!

Érdekes, amikor annyira szeretsz valakit, hogy mindent megteszel érte. elhagyod a büszkeséged, mert futsz utána. az önbizalmad, mert úgy érzed, sose tetszel neki. az önbecsülésed, mert hagyod magad porig alázni és mikor kinyílik a szemed, észreveszed hogy ez így nem jó. nehéz helyzet, mert akármit csinál vagy nem csinál, teljesen mindegy, szereted.

Nézem a csillagokat és látom, hogy az enyém és a Tied szokatlanul közel vannak egymáshoz

Az első szónál, az első mondatnál, az első találkozásnál dől el minden, bármilyen kitérőt is teszel, mindig ugyanoda fogsz visszajutni. Amikor az útra lépsz, az első lépéssel kezded. Neked is meg kell tenned ezt a világbeli utadon, miként annak a vándornak, aki nagy utazásra készül. A leghosszabb út is egyetlen lépéssel kezdődik.

Kezdd hát az első lépcsőfoknál - magadnál. Innen indulhatsz tovább.

Kíváncsi lennék van-e olyan ember, akivel miután összeveszek nem beszél ki hanem azt mondja: 'a francba, hiányzik'?

Igazából senki nincs, aki valamilyen különleges céllal érkezik erre a világra. Szerintem azt mindenkinek magának kell megtalálnia. Nekünk kell döntenünk róla. Az életed célja lehet egy álomban, egy másik emberben vagy a munkádban. Elsőre talán észre sem veszed. Lehet, hogy homályos, zavaros és bizonytalan, de akkor is van.

Az igaz szerelem talán megér néhány hasra esést és horzsolást.

Valaki egyszer azt mondta, a bugyuta beszélgetés maximum akkor nyerhet értelmet, ha valaki különlegessel osztod meg. Remélem tudod, hogy veled akár a semmiről is tudnék beszélni amíg csak élünk. :D

Én pillanatnyilag semmit sem tudok. Csak boldogságot érzek, és azt, hogy Hozzád tartozom.

A szerelem hevében sokan úgy érzik magukat, mintha a "hetedik mennyországban" lennének, és ilyenkor teljesen közömbös számukra, hogy hol is van az a mennyország. Talán bennünk, amikor valakit szeretünk, és ő viszontszeret.

A világ minden szépségéért sem akarnám elcserélni az egyéniségemet, még akkor sem, ha nincs benne semmi különös. Én én magam vagyok, és ez több annál, amit néhányan elmondhatnak magukról.

Hiányzik ami lehetne, hiányzik, ami lehetett volna… Hiányzik, ami voltam, hiányzik, ami lehettem volna… Hiányzik, ami volt, ami lett volna, ha… Hiányzik, ami van, mert mi lesz, ha nem lesz majd…

Szinglinek lenni nem azt jelenti, hogy nincs senkid, hanem azt, hogy bárki a tiéd lehet. 

Ne tégy úgy, mintha nem tudnád, hogy minden szavad egyre mélyebb sebet vág a szívembe. Kérlek, hagyd ezt abba: gyere inkább, és szeress!

Egy nap majd hirtelen eltűnök, de fanyar emlékeztetőül ott marad utánam a mosolyom mesterkélt melege, a szám sarkának hazug kunkora, amit a reménytelenül szomorú embereken meg a Disney-filmek szereplőin lehet látni. Én vagyok az a lány a bulikról meg piknikekről készült fotókon, aki, amúgy szemre, csupa vibrálás és csupa élet, s aki valójában hamarosan elmegy. Biztosíthatlak, amikor újra rápillantasz arra a képre, én már nem leszek rajta. ki leszek törölve a történelemből, akárcsak az árulók a Szovjetunióban. Mert minden elmúló nappal egyre láthatatlanabbnak érzem magam, egyre jobban beborít a sötétség, egyik rétege a másik után, s csak úgy fuldoklom a nyári hőségben, a napsütésben, amelynek már csak az égető hevét érzem, de a fényét nem látom..

Vársz egy vonatra, ami elvisz jó messzire. Azt viszont nem tudod, pontosan hova érkezik, de nem számít, mert úgy is együtt leszünk.

Az állatok csodálatos barátok - nem tesznek fel kérdéseket, és nem bírálják az embert...

Olyan mintha minden eltűnne…Nincs múlt, nincs jövő… csak a pillanat..

Nem vagyok már kisgyerek, de hiszek még a csodákban. 

..mert a szerelem nem élte túl az élet viharait, nekem pedig tovább kellett folytatnom a keresést az után a személy után, aki azért jött a világra, hogy rám találjon.

Van egy érzés a szívemben, amit nem tudok kikapcsolni.

Mennyi régi szép emlék, közös álmok, száz titok, mely összetart már rég.

Ha tudtam volna, hogy sosem látom viszont, talán hosszabb búcsúzkodást engedtem volna meg magamnak, magamba szívva minden apró részletet, míg biztosan bele nem vésődik az emlékezetembe örökre. De a dolgok nem így működnek, igaz? És talán jobb is így. Mert bizonyos dolgoknak nem szabad többnek lenniük egy pillanatnál. És ez egy ilyen dolog volt…

.. és királynak képzeled azt, aki igazából csak egy szimpla béka ..

Aztán egy szép napon arra ébredek, hogy nem ő jár a fejemben, és rájövök, hogy túl vagyok a nehezén. A szívem súlyos sebet kapott, de majd begyógyul, és akkor majd újra tudok örülni az élet szépségének. Történt már velem ilyen, és fog is még történni, ebben biztos vagyok. Ha valaki elmegy, az azért van, mert jönni fog helyette valaki más – és újra rám talál a szerelem.